Szombatra esik a világvége

Már hetek óta gyanakodva figyeltem a plakátot a metróban: „Május 21. Az Ítélet Napja!” és jelzi, hogy melyik rádiót kell hallgatnunk ahhoz, hogy további részleteket is megtudhassunk. Sőt, ingyen letöltés is társul a csinosan kivitelezett poszterhez, csak fel kell keresnünk internetes csatangolásaink közepette a megadott honlapot, ahol további jó dolgok várnak ránk, mintegy csatolt áru.


Elsőre felelőtlenül fogtam fel, és mulatságosnak, mintha egy esemest kaptam volna, hogy itt a világvége.


Ó, mondok magamnak, ezek a rendezők is olyan fantáziátlanok. Most tényleg, ki vevő mégegy katasztrófafilmre, amiben New Yorkot elnyeli a föld, felhasad a Broadway a Times Square-nél, és undok lények veszik birtokukba a világot?... Annyira elcsépelt ez az egész. És ez a plakát is olyan, mintha valami szekta hozná a nagyvilág tudomására beteges elméleteit és leplezetlen - és tegyük hozzá, végtelen - ostobaságát.


Bár, mondok inkább vallási közösséget, ódzkodom a szekta szótól már kölyökkorom óta. Emlékszem, hogy a nyolcvanas évek végén odahaza milyen félelmetes fogalom bújt emögé a szó mögé olyan emberekről, akik feledtetve velünk a rezsim és az állambiztonság aljasságait - jól elhintett legendák szerint gyermekeket rabolnak el, hogy misztikus rituálé során kiszedegessék a lelket belőlük. Olyannyira hatásos volt az etetés, hogy egy-egy hosszabb időszakra mindenki meg is feledkezett a falurombolásról, a Duna-csatornára hurcoltakról, a kenyérjegyről és a fejadagról is. Csak a Szabad Európa nem szólt szektásokról. És mindig eszünkbe juttatta az összes többi dolgot.


Aztán valahogy mégiscsak kiderül, a plakát nem egy film előhírnöke, hanem valóban az, ami. Már többfelől is hallani. Bemondja a tévé is, az újság meg csak kérdőjellel közli: Itt a világvége?... 


A NY1 hírcsatorna hírfolyama közepette a minidg mosolygós arcú és fehér fogú bemondónő lelkesen mondja el, milyen hősiesen ellenállnak a katonáink a tálibokkal szembeni megfeszített összetűzésben, és bevágnak egy pillanatképet, amint a táborban éppen egy kartondobozból konzerveket és kávécsomagokat osztanak szét a hazát a távolban szolgálóknak. Az ügyben megszólal Luisa Fernandez (53) Queensből, az utca embere hangján szólva izgatottan, hogy a jónak győznie kell a rossz fölött, és ha kellene, ő is adna konzervet és kávét is, hisz épp most jön a Food Bazaarból, ahol a Caffé Bustello most csak 97 cent, ha az ember ötöt vesz. És miért is ne venne ötöt. Négyet úgyis megisznak előbb-utóbb, és egyet odaadna a katonáknak. Hisz a világ csak így lehet jobb.


A bemondónő még elősorolja, hány gyilkosság történt az elmúlt tizenkét órában Bronxban és megtudhatjuk, hogy a Long Island-i sorozatgyilkos újabb kát áldozatára bukkantak Jones Beach-en, hogy a köztereken tilos lesz május huszonhatodikától dohányozni egy új rendelet értelmében, hogy jövő szerdán állítják bíróság elé Manhattanben a férfit aki hat nőt erőszakolt meg az utóbbi hetekben (nem egyszerre), hogy felavatták az új játszóteret Harlemben a Martin Luther King iskola szomszédságában, hogy a repülőgépek átlagosan másfél-két órát késnek a New York-i reptereken, és baleset történt a Queens-Midtown gyorsforgalmi út kivezető szakaszán, ami nagyban visszaveti a forgalmat a környéken, aztán megemlíti, hogy május huszonegyedikén lesz a világvége.


- Maradjanak velünk, mert a reklám után egy egészen különleges jelenségről szóló riportunkat láthatják, ami egyre több New York-i család életét teszi változatossá és gazdaságossá ebben az nyagilag túlterhelt időszakban, amikor az üzemanyagárak a fellegekbe szöktek. „Főzés otthon” - egy új életmód. Riportunk rövidesen, a reklám után.


Mondom, akkor tényleg vége. Ez tényleg az, ami.


Olvasom aztán az újsában, hogy a szervezet, amelyik a hatalmas, világraszóló kampányt szervezte az Ítélet Napja meghirdetéséről, már 1994-re megjósolta a végítéletet, azonban egy filctollal felvázolt ábra mellett ücsörgő úriember tisztázza is, hogy számítási hiba történt egy esetlen bibliai fordítás miatt, és mostmár egyértelmű, hogy ezév május 21-én lesz a világvége, ami hatamas földrengésekkel indul a kora reggeli órákban. Mint elmondta, ő maga is egy szerény összeggel járult hozzá a kampányhoz. Szerény összeg, amelyből Connecticut egy félreeső kisvárosában pompás családi házat vehetne az ember - ha nem lenne éppen vége a világnak.


Máris az villant át az agyamon, hogy nincs otthon kenyér, és hogy mekkora balfék vagyok, nekem ugyanis pontosan május huszonkettedikére esik a szakszervezeti szabadnapom, ami nem egy szerencsés dolog, hisz jobb az ilyet még addig megejteni, amíg nincsen vége a világnak.


Elmentem Harlembe munka után azzal a gondolattal, hogy ilyenkor az ember legalább csináljon valami olyat, amit rendesen nem szokott. Gondoltam, megebédelek a Popeye’s-ban jó Louisiana-i specialitásokból és útban hazafelé megveszem a tejet-kenyeret, az ugye alapvető, hogy világvége idején legalább legyen a házban. Hallottam, hogy vannak, akik babkonzerveket és leveskonzerveket kezdtek felvásárolni, mint a hóviharokat megelőzően. Nekem még van babkonzerv a szekrényben és egy doboz passzírozott paradicsomlé is még abból az időből, amikor anyu itt volt. Valahol rizset is találtam a kredencben. 
Harlemben épp tradicionális emlékünnep volt Malcolm X tiszteletére, aki a jelekből ítélve nagy tiszteletnek örvend közössége körében. Afrikai zászlókkal felvonuló tömeg hőzöng el mellettem fekete hatalmat skandálva. Biztos nem volt még idejük olvasni az Ítélet Napjáról, bár jóllehet, akkor sem mindegy, hogy kinél van a hatalom.


Mostmár bánom, hogy nem tájékozódtam idejében és a repülőjegyemet júniusra váltottam meg. Felhívom anyámat ebéd közben, hogy ha már így alakult a világvégével, előtte még váltsunk pár szót. Otthon későre jár, anyu félálomból ébred, és kérdi, nem dolgozom-e túl sokat, és a fehér egyenruhaingeimet ne mossam megint össze a sötétkék nadrágokkal, mert ha idejön majd ősszel, ne gondoljam, hogy megint napokat fog azzal tölteni, hogy kifehérítsen újra mindent. A végítéletről meg nem hallott, mert nem kapcsolta be tévét, mert a strandon volt, utána meg Csata Kati ment fel látogatóba, és eltelt az este, így csak a sorozatot nézte meg és lefeküdt. Én pedig inkább vegyek magamnak valami kényelmes cipőt, amiben nem fáj annyira a lábam. Ja, és neki pedig abból a toroksprayből vigyek, amikor hazamegyek, amit itt használt, mert attól elmúlik a köhögése. Semmi mást, senkinek semmit. Neki sem. Mama is jól van. 


Lemetrózom a belvárosba, most végre végigolvasom a plakátot a szabvéjn. Elkezdtem a múlt hajnalban a Q33-mas buszon olvasni útban a repülőtér felé, de nem jutottam a végére, mert a mellettem szendergő hordár rámdőlt, és csak akkor ébredt fel, amikor a busz bekanyarodott a LaGuardia-ra, és az American Airlines pilótájának leduvadt a poggyásza a csomagtartóról, és felijesztette álmából az egész buszt.


„Könyörögjetek irgalomért Istenhez!” - olvasom, és ott egy emelt díjas telefonszám, amit felhívhatunk a közös fohászkodás érdekében, és egy hely, ahonnan könyörgéseket illetve istenes zenéket tölthetünk le a nehéz percekre. Ingyen letöltések is elérhetőek!


Nagyon felzaklatva érek a Herald Square-re, ahol épp végkiárusítást tart kedvenc Conway boltom, és feldúltan rontok be a szétzilált boltba, ahol dollárokért, centekért mindent ki lehet vásárolni. Mondom, egy trikó sosem árt, akármi lesz is ezután, egy dollárért ezt a drága pakisztáni pamut trikót vétek lenne itthagyni. Márpedig végítélet napja előtt nem lenne okos dolog vétkezni. Van úgyis annyi minden a rovásomon, elég lesz majd nekem azokért megfelelnem a zsűri előtt. Juteszembe, valami új cucc is kellene. Az ember nem járulhat csak úgy a mindennapos ruháiban végítélete elé.


Este megborotválkoztam, és igyekszem korán ágyba bújni. Nem tudom, pontosan hány órakor kezdődik a világvége, de nekem hajnalban kell kezdenem a munkát. Lehet, még az első uzsonnaszünetem is belefér, bár ha meggondolom, és a chicagoi járat idejében elmegy, talán a másodikra is futja.


New York, 2011. május 21.