Egy barátomnak azt mondtam az este, miután hazakerültem, hogy ez megint olyan Ok Nélküli Vidámság Napja volt. Már huszonnegyedik órája szakadt az eső megállás nélkül New Yorkban a fullasztó kánikulai hetek után. Olyannak tűnt, mintha mostmár soha nem akarna megállni, és mintha a világóceán összes vize most ide akarna lezubogni pár nap leforgása alatt... Ugye, az nem titok már, hogy én meg imádom az esőt, és ha az kellemes nyári zápor, akkor alig van maradásom, mennem kell... Nem is sokat türtőztettem magam. Felvettem a rossz csukámat, amelyiknek már teljesen mindegy egy kis beázás, kaptam a kék-fehér ernyőmet, a zenét a fülemre, és nekivágtam a városnak.
Ez a képsor ma az esernyőkről szól. Rengeteg esernyőről, ami egy ekkora városban előfordulhat. Kicsiről, óriásiról, reklámosról, tarkáról és feketéről. Meg az emberekről, akik velem együtt nagyon élvezték (vagy nem) a zuhogást. A dal, ami szól, az is adta magát, mert épp ez is felcsendült a séta során a fülemben. Hangszórókat tehát tessen bekapcsolni és indulhat a séta a Herald Square-től a Broadwayn át a Times Square-re és onnan az Avenue of Americas-on és a Fifth Avenue-n keresztül a Central Parkig - ahol a padok már derékig álltak a vízben a vadkacsák legnagyobb örömére...
Hangszóró be, zene és a séta indul egy kattintással:
Sok szeretettel,
Art
UI: Korábbi képsorok, aki esetleg nem látta, s megnézné:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.