- Micsoda?! Lelőtte?! ... - hüledeztem Tony kollégám története hallatán. És főleg, mert nem az esti krimiről folyt a szó.
Hetekkel ezelőtt, amikor Texaszból írtam Nektek, és számoltam be életem történéseiről, illetve arról, hogy az Eleganté Hotel milyen kifejezetten alkalmas hely lehet gyilkosságokra, szomorúan könyveltem el, hogy ottlétem alatt semmiféle ilyen elvetemültség nem pezsdítette fel a szálloda életét. Mamma Maria is egykedvűen gereblyézte le az asztalról a borravalókat, Teresa és Carmencita is rendesen tisztán tartották az emeleteket és Juan is kíméletlenül kapkodta le műszak után az erre fogékony lányokat a lábukról a szálloda bárjában. Mondtátok is eleget, hogy ejsze, valami beteges hajlam kerített hatalmába, amiért úton-útfélen bűnügyi regényben képzelem magam.
Tony a napokban ugyanott szállt meg Dallasban tartózkodása idején, és izgatottan meséli, hogy éjszaka lövésekre ébredt az Elegantéban.
Hát mégis! ....
Bezzeg, ilyenkor nem vagyok ott...
- Nézd - magyarázza Tony - Texas az Texas: mindenkinek van fegyvere. Kivéve az ott tébláboló newyorkiaknak.
No igen, Tonynak igaza van, hisz az élet se különb, mint a színpad - ahol fegyver van, ott előbb-utóbb el is fog sülni. Így az Elegantéban is. A felszarvazott férj berontott a szálló ajtaján, és a recepción a felesége iránt érdeklődött. És mivel egy férjnek jogában áll felesége iránt érdeklődni, Joseph minden további nélkül készségesen útbaigazította a férfit, aki fel is sietett a hatodikra - épp ahol korábban én is laktam. És ahol korábban semmiféle gyilkosságnak nem lehettem szemtanúja. Szobapincérként kopogott be az ominózus szobába. Mekkora balfék az asszony szeretője: nem is rendeltek semmit - hisz nem enni mentek a szállodába - és mégis azonnal kinyitotta az ajtót. Vesztére. Mert a férj azonnal lelőtte.
- A sebesült férfi levonszolta magát a negyedikre, ahol laktam - meséli Tony - és sorra dörömbölt minden ajtón, hogy engedjék be, mert őt meglőtték... Azt hiszem, ez az utolsó érv a sorban, ami arra késztetné az embert, hogy hajnali kettőkor ajtót nyisson. Nekem meg vizsgáim is voltak másnap. Így hát aludtam tovább... - mondta, és egészségeset harapott a nagy piros húsos paprikába, amit sonkával dúsított szendvicse mellé hozott.
New York, 2010. február 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.