- Amerikát neked találták ki, fiam! - mondta floridai pótanyám, Manyi minap, amikor az európai Anyák Napja alkalmából megleptem a hívásommal - itt azt sem ugyanakkor ünneplik, mint otthon. És Manyi leginkább arra utalt, hogy roppant kiváltságos az, aki kevesebb, mint egy éven belül úgy áll lábra gyökérátültetése után, hogy visszaléphet cseppet előző életébe, hogy felfedezhesse, abból a szemszögből milyennek is ígérkezik a karmája további része. Persze, Manyika nem kevert bele semmiféle ezoterikát, csak egyszerűen a meghatottságig örvendezett az örömömnek. Próbált jótanácsokkal is ellátni, de úgy, hogy el-elharapta a mondanivaló lényegét, és csak sejttette, hogy nem is lesz az nagyon egyszerű menet odahaza. Amit persze, magamtól is jóelőre érzek...
- Minden percét próbáld meg élvezni. A rossz hatásokkal ne foglalkozz, és semmiképp se adj helyet az összehasonlítgatásoknak. Csakis a szeretteiddel foglalkozz, azokkal, akik őszintén szeretnek.
Épp tizenegy hónapja hozott át az akkor még csak távoli ismerősként kezelt Ócenánon a Delta piros-fehér-kék légben úszó csudaállata. Elindulásom előtt azt mondogattam az érdeklődőknek, hogy május hatodikán fogok majd hazajönni jövőre, ti csak várjatok a reptéren. És várnak. Leginkább jóanyám. Az igazi. Aki egy pillanatra beleöregedett Amerikába és annak gazdasági és társadalmi nyavalyáiba. És most mintha picit visszafiatalodott volna. A hangja legalábbis ugyanolyan fiatalosan csilingel, mint amilyen fiatalnak mindig is szerettem látni, s amit el-elirigyeltek tőle mások.
Amikor bejelentkeztem a jegyemmel, a Deltánál jelezték, hogy a vulkán okozta kimaradások miatt, minden járat túlzsúfolt Európa felé. Az én járatomat is túlkönyvelték, és ha úgy gondolom, hogy elhalasztom az utazásomat, kapok tőlük egy teljes jegyre való csekket és egyéb kedvességeket, sőt, a jelenlegi jegyemet is felhasználhatom egy későbbi időpontban.
- Nem gondolom.
Nem gondolkodtam egy pillanatot sem. Úgy adtam meg a választ a nagyvonalú ajánlatra. Nekem most van dolgom. Fontos dolgok. Nem anyagi jellegűek. Nem adminisztratív jellegűek. Lelkiek. Ezek meg nem tűrnek halasztást akár a sok pénzért s egy másik utazásért sem cserébe.
Ott is hagytam őket, és elmentem magamra ölelni New Yorkot. Ezt a lehetetlen bolondériát. Minden mosolygott rám. A tavasz, az evönyúk, a sárgataxik, az utcán készülő kebab füstje, a gőzölgő csatornafedők, a szutykos szabvéj, de még a sárga Empire State Building is. (Irígységében lett most épp sárga? Nem tudom...)
CséGé mester őrködik az emlékeim felett, és a szétcincált Káfé által okozott űrben, ahol termőtalajra leltek emigrációban kelt leveleim - de fellengzősen hangzik, te jó ég! - egy saját naplót vett nekem, amibe beleragasztgatta a leveleket, hogy most előről újrapörgessem az egészet. Érdekes, mert egyazon pillanatban fordult meg mindkettőnk agyában az ötlet. És mindketten belefogtunk a ragasztgatáshoz két oldalról. Persze, az általa készített naplóm halad jobban, én ügyetlen vagyok még ehhez, így elmaradtam. Persze, az elmúlt napok rettenetes rövidségének is betudható a lemaradásom. S ha megnézem a kettőt, míg az enyém olyan, mint egy mese, amit barátaimnak mondok el, a másik egy kint élő jóbarát beszámolója az életről. Pedig lapról-lapra, betűről-betűre ugyanaz.
Most majd más szerepet kapnak a levelek is, mint ahogy minden íznek, illatnak és történésnek új árnyalata lesz. Beépül majd a lelkembe az is, mint egy újabb kocka a kirakósban.
Hát, ilyesforma gondolatok jártak a fejemben a késő esti séta alatt, amikor már fél lábbal (vagy gondolattal) Szatmáron csavarogtam, a budapesti Duna-parton bolyongtam és magamba szippantottam a Hargita ropogós levegőjét.
És amikor néhány óra múlva kigurítom a táskám oda, ahol erre a földre léptem, és magasba röppenek, hogy a tenger csak akkora legyen, amekkora zsebrevágható, kiszippantható, átléphető, akkor tudom, hogy - ha egy kör nem is - de egy időszak most lezárult. És a tenger nem fog ezen megsértődni, annál sokkal bölcsebb, és annál sokkal jobban összebarátkoztunk.
Ennek a levélnek a vége pedig nem búcsúzás. Hanem az, hogy:
folyt. köv.
Art
New York, 2010 május 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.