Ma reggel az ágyban ülve és forró kávét kortyolgatva meg kell állapítanom, hogy életem legokosabb váltás-cseréjét vállaltam be egy hónapja, amikor egyik kolléganőm arra kért, dolgozzak helyette 28-29-én, cserébe nekem adja 26-27-ét szabadnapnak. Már szombaton jött értesítés, hogy New York súlyos hóviharra számíthat vasárnaptól hétfő estig, de ezt még vasárnap reggel sem hittük el, amikor egy vidám kis karácsony utáni villásreggeli után a városba indultunk a gyér hóhullásban anyuval. Amire a Park Avenue-hoz értünk a szél mind hevesebben csapkodott, és mind több méregdrága üzletbe mentünk be megmelegedni. És miközben divatőrültek és milliós ruhadarabok közt ólálkodtunk elámulva mindig feltöltődtünk egy újabb útszakasz erejéig. A Csoda a 34. utcában című filmet készültünk este megnézni, ezért a 34. utcában bolyongtunk éppen, de az Empire State Buildingről már csak sejtettük, hogy ott van - mert hát ott kell lennie, de látni nem láttuk. Pedig csak az utca túloldalán voltunk. A Miracle on 34th Street kirakatokat pedig végülis kihagytuk és a Macy's-en belül haladtunk inkább. Még annyi energiánk volt, hogy a 8. Avenue-n valamennyit lépkedjünk, de végső tegnapi úticélunkat, a Central Park szélén található Warner Centert már nem érhettük el, mert a vihar igencsak ijesztő támadást intézett felénk, és lezavart az első metrómegállóba. A Brooklynban a felszín felett közlekedő szerelvények már akkor is ki-kimaradoztak,s amelyik kocsi mégis befutott Manhattanbe, annyira zsúfolt volt, hogy mozdulni sem lehetett rajta. Valami csoda folytán eljutottunk a Queens Bulvárra, ahol anyut el akarta vinni egy kavargó hótölcsér, de résen voltunk, megmenekült, és besűrültünk végül a házunkba. Az ablakból, forró vacsora mellől és egy rövid itallal a kézben már sokkal élvezetesebb volt kifelé nézni a befagyott és behavazott ablakokon...
Aztán ma reggel ez a csodaszép kép fogadott... Bár, hozzá kell tennem, hogy nem örvend ennek a képnek a lakótársnőnk, aki egész éjszakára a metróban ragadt, és ráfagyott a kabáttal sokszáz utassal a Brooklynban valahol a magasban rekedt metrókocsiban rostokol még ma délelőtt is. És Igol kollégám sem, aki negyed órányira lakik a reptértől, és két órát utazott, hogy hajnali 4-re beérjen, s hogy kiderüljön, rajta kívül senki más sem ért be. A város pulzusát adó közlekedés ma teljesen leakadt, nem jár sem metró sem busz, az autók pedig náluknál magasabb hókupacok alatt várják, hogy engedjen az idő. De egyelőre fehér minden, fúj a szél rendületlenül, és csak egy-egy pillanatig buzog fel a vágy az emberben, hogy kimerészkedjen. Addig a pillanatig, amíg megnyitja az ablakot vagy a terasz ajtaját, s be nem tódul rajta süvítve a hideg széllel egy nagy adag hó a lakásba. A tévében egy riporter azt mondja, a mai vihar is bekerül a nagy könyvbe.
Megjött a tél New Yorkba!
New York, 2010 december 27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.