2011. május 2., hétfő

5 x egy kép

Mindenki tudja, mennyire utálom a rózsaszínt, de vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen szeretni ideig-óráig. Így voltam ezzel április utolsó napján, amikor a New York-i öbölben volt alklamam naplementét bámulni. A rózsaszín hátterül kölcsönvett Szabadság-szobor egy vadalma-rózsaszín keretet is kapott a Battery Parkból, és így lett ebből a kép címe: Rózsaszínű alkony


Helyszín: Battery Park, New York
Időpont: 2011 április 30.


*


Meg voltam róla győződve, hogy Jézus-szíve csakis nagyanyám Kölcsey utcai régi udvarának kertjében létezhet. Meg egy-két elszórt helyen még. Nem is nagyon keresgéltem, nem is nagyon jártam utána, mert ez meggyőződésnek éppen elegendő valamennyi időre.


Aztán most rámakadt egy bokor itt, New Yorkban. Útban hazafelé, nem is messze a lakásomtól, ott, ahol hajnalonta meg kismacskák szoktak játszani és guberálni az értékes dolgokat rejtő utcaszéli zacskókban.

A kép címe: New York-i szív
Helyszín: a szomszéd kisutca Elmhurstben
Időpont: ez a tavasz

*


Ennek a képnek angolul a Gone Fishing nevet adnám, ha valaki megkérdezne: te Artur, milyen nevet adnál ennek a képednek angolul? Magyarul meg azt, hogy: Hej, halászok...
Helyszín: New York-i öböl, Battery Park
 És itt, a kétirányban folyó Hudson folyó és keleti ágának az Óceánnal való egybefolyásánál minden cím nélkül is kiváló derűvel tudjuk élvezni a szép, nyárestére emlékeztető napnyugtát.


*


Ez a kép meg csak úgy lett.
Mindenesetre remek alkalom arra, hogy megörökítsük vele a "Hármas számú megfigyelő"-t - legyen ez ennek a pillanatképnek a címe.

*


Ha van New York Cityben olyan, hogy New York, New York, 1-es szám, akkor ez mindenképpen az. A kicsi templom valahogy megúszta a várost. Ráépült Manhattan, a felhőkarcoló-rengeteg éppen itt tombol leginkább. A sziget déli csücskének legcsücskében áll. Megmaradt mint emlékeztető, hogy ez a város nem mindig volt üvegtorony-jelkép. Ha a bevándorlósereg szárazföldet ért itt a kikötőben, túl a bevándorlási - már akkor is macerás - procedúrán, sietve benézhetett a kis templomba, hogy némi támogatottságot igényeljen az illetékestől.


Körbeágyazva a város legmagasabb tornyaival, olyan békét sugárzó, megnyugtató pillanat a zúgó város sarkában, hogy az ember el is felejt továbbmenni egy pár pillanatig. Csak áll, áll és bámul. Mik vannak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.