Száz levél New Yorkból

Art úrként (baloldalt) CsG-vel

Ha azokat a gondolateregetéseket veszem, amelyeket ebbe a Levelek New Yorkból mappába az idők során elmentettem, akkor ez lesz majd a századik. Nem lelkesedem az ilyen számhoz kötött ünneplésekért, mert igaz ugyan, hogy egyszer van századik. De százegyedik is. Sokkal inkább arra térnék ki most egy újabb naptári év legelején, hogy mennyire szerencsés fickó is vagyok én. Sok minden miatt, de a körülöttem lévők, a barátaim miatt leginkább. Ha ezek az én barátaim nem lennének, nem igyekeztem volna három és fél évvel ezelőtt részletesen beszámolni senkinek sem amerikai gyökérverésem kezdeti kalandjairól, ilyen és olyan, érdekes és másoknak talán kevésbé érdekes történéseiről. És aztán meg ott van Cseke Gábor barátom, aki a kulisszák mögül lassan már második évtizede egyengeti a tollamat. Nemegyszer előfordult, hogy utazván az életem kusza útvonalain, néha egy szalvétaszeletre jegyeztem fel pár gondolatot, s amikor megvolt, nem tudtam, mit kezdeni vele, s valahova letettem. Vagy kidobtam. És ő valahonnan megtalálta, és lefejtette róla a salakot, összerakta egyéb szalvétafecnikkel egy szép egésszé.

A Levelek történetét egyszer már korábban megírtam, nem szeretném újra és újra ezzel untatni azokat, akik mindvégig velem voltak. De azt nem győzöm eleget hangoztatni, hogy magam sem gondoltam, hogy eljut az a köznapi levelezgetés barátaimmal eddig a századik levélig, aminek első részét alább közzé is tettük.

Nem tudhatom, mennyi lesz még. Nem számolom. CséGé engem arra tanított, akkor írj, ha van amiről, akkor kell írni, amikor nem kell gondolkodnod a mondatokon, hanem fut a toll a papíron. Soha nem korholt, ha hónapokig nem írtam, soha nem sürgetett, de ha valami tetszetős sikeredett valamiből, elismeréssel jutalmazta.

Hát, emiatt vagyok én szerencsés. De nagyon.

Arról nem beszélve, milyen új barátokat vonzottak be publikussá lett baráti elmélkedéseim... Hogy csak Elekes Fricit említsem hirtelen a sok nagyszerű barátom, ismerősöm közül. És nem elég kitüntetés, hogy saját nevem alatt futó blogom van - Gábor hathatós segédletével -, hanem olyan illusztris társaságba is járhatok, mint a Káfé.

És olyan olvasóim vannak, mint Ti, kedveseim, akik most is itt kuporogtok, és ezeket a sorokat olvassátok.

Mondom, nem vagyok a számos ünneplések híve, de egy konyakot azért koccinthatunk. Felőlem mehet a 99.-re vagy a 101.-re is...

Boldog újévet!

Art úr

New York, 2013, január 6.