2009. augusztus 27., csütörtök

Már hiányzott...


Kedveseim!

Mivel szeptembertől az is drágul, elmentem ma az okmányirodába, hogy elkezdjem - egy kis bürokratikus csend után - a jogosítványért folyó hajcihőt.

Ugyanez az okmányiroda adta ki alig egy hónapja a személyimet is, amit most ugyancsak ők NEM ismernek el egyértelműen személyi igazolványnak, hanem ismét be kellett vinnem a többi iratomat is, amit négy különböző ablaknál, négy véletlenszerűen, számítógép által kijelölt alkalmazottjuk is újra leellenőrzött.

Vagy csak én vagyok tompa, vagy csak hozzászoktam már az amerikai bürokráciához, de ma sokkal könnyebben vészeltem át magam az egészen. Igaz, kora reggel, nyitáskor mentem, és ennek ellenére három órába telt az iratok leadása valamint az elméleti vizsga.

Merthogy levizsgáztam amerikai (és a specifikus, NY állambeli) KRESz-ből ügyesen, hogy Ti csak büszkélkedhessetek :)))))

20 pontból 19-et szereztem be, mert azt az egyet elveszítettem, amikor szelíden azt állítottam, hogy vezetés közben kianyázni az ablakon nem szép dolog ugyan, de mégsem bűncselekmény. Pedig az :)))))

És végre egyszer az is anyagi haszonnal járt, hogy öregszem. Mert a korral fordítottan arányos a befizetendő illeték. Így míg a kiskorú 85 dollárral lett megrövidítve előttem, engem csak 52 dolcsival vágtak meg.

Most megint várom a postásunkat. Mert a tanulói igazolványt majd ő hozza el nekem 1-2 héten belül. Azzal kötelező 5 tanórát vennem egy akkreditált autósiskolánál, majd valamikor ősszel mehetek vezetési tesztre... Merthogy arra az időpont kérés lehetősége ebben az államban 7-10 hét. Itteni - más államban élő - ismerőseim, barátaim elszörnyülködve hallják, hisz náluk csak pár óra az egész procedúra, ami itt hónapokba telik.

Az otthoni jogsit semmibe nem veszik, viszont NY állam törvényei előírják, hogy be kell vallanod, ha van, mert elveszik és megsemmisítik. De kérheted, hogy ne semmisítsék meg, mert szeretnél még néha otthon autót vezetni. EBben az esetben megőrzik, de amint visszaigényled, megvonják tőled a New York-it...

De nekem már szóltak, hogy nem szabad őszintének lenni. Itt sem. Pláne nem.

Így hát, mivel amúgy is teljesen nulláról, kezdőként vagyok kénytelen végigcsinálni a NY-i jogsimat, nem fogom sosem bevallani, hogy van nekem otthoni is.

Hát nem! De nem anyázok, mert az bűncselekmény, talán akkor is, ha nem vezetek épp autót...

Szépeket mindenkinek!
Art

New York, 2009 augusztus 27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.