Nos, ma hozta a postás a borítékot a zöldkártyámmal, ami a végleges itt tartózkodási valamint munkavállalási jogomat igazoló legfontosabb alapdokumentum, az "amerikai örökös útlevelem". (mert sokan visszakérdeztek, hogy ez akkor most mi a fene...)
De a munkavállaláshoz és egyéb iratok, számlák, előfizetések stb. elkészítéséhez szükséges SSN (társadalombiztosítási szám) most sem jött, ami fura, hisz elsőre ennek kellene megérkeznie. Még Connecticutban felkerestük az SS irodát emiatt. Először azt mondták, túl korán van, másodszor meg hogy ne nyugtalankodjak, mert miattam figyelmeztetést is kaptak, hogy túl sűrűn ellenőrzöm, elkészült-e a munkavállalási számom... 21 nap, az 21 nap...
Nos azóta egy hónap is eltelt jócskán, s mivel nem jött le most sem, elbattyogtam a körzeti irodába itt, NY-ban. Ott sajnálkozva adták tudtomra, hogy nem is szerepelek a rendszerükben, emiatt elnézést is kérnek, de ez az automatikus rendszer még új és botladozik, tehát rá kell segíteni manuálisan. Na, rásegítettem, mert elküldtek Jamaica-ra (bármi dolgom van, újabban mindig Jamaica-n kötök ki, ott a munkahivatal, a személyiket kiállító hivatal, az SS Office is, meg a Kennedy reptér , de ez már csak hab a tortán)
Miután előző helyen csak 1 órát álltam sorba, nem bántam, hogy itt meg kettőt... De sorba álltam, s egy kedves idős asszonyhoz kerültem, aki felkapta a fejét, mert szerinte olyan gyönyörűen beszélek, hogy öröm hallgatni. Meglepett, főleg, amikor megkérdezte, hogy van-e most valami dolgom. Mert ha nincs, tegyem keresztbe az ujjaim, és drukkoljak magamnak, mert ő most megoldja nekem a problémát. Ami abból áll, hogy két hét helyett két nap alatt, sürgősségivel kapom meg a számot. S közben meséljek az országomról, igaz-e a Drakula-sztori, és milyen érzés nekem angolon kívül más nyelveket is tudni, mint a román vagy a magyar...
Most meg vettem egy gallon tejet, és azt iszogatom az erkélyen egykedvűen. Konyakot innék, de ezek nem tudják, mi az. Meg aztán itt jól el vannak dugva a hétköznapi ember elől az alkoholos italok. Merthogy ezeket nem szabad a kizsbautba meg a nagybautba se árulni, csak kifejezett Liquor Store-okban, ami meg nincs minden utcasarkon. Tehát nincs konyakom. Ha jön valaki hozzám, ajándékötletnek sem utolsó:))))))))))))))))))))))
Iszom ezt a tejet egész este, és bosszankodom, hogy a szomszédos mexikói kisábécében a boltos 4 dollárért akart egy szivacskenyeret adni, és miközben tejezek, az jár a fejemben, hogy miből lehet gyártva ez, merthogy tehenet csak akkor látna, ha megnézné a cimkét a dobozán... Tejet azért ne hozzatok, ha jöttök. Kenyeret se.
Megyek aludni. Amikor újabb élmények törnek rám, maj' szólok.
Csók mindenkinek!
Art
New York, 2009. július 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.