Befutott a sánta postás. (Nem is sánta, csak biceg, s úgy vonszolja magát, mintha csak az állandóan a szájában lógó cigaretta vinné csak előre még az életében) Hozta a New York-i személyazonossági igazolványomat. És ezzel - majdnem két hónapos adminisztrációs és bürokratikus huza-vona után - megvan minden alapvető amerikai iratom. Kivéve az ominózus jogosítványt, persze, de most erre nem futja erőimből.
Ma pontosan egy hónapja költöztem a Nagy Almába.
Megáll az eszem... Csak egy hónapja?!... Azt hittem, időtlen idők óta. Az életemet legalább pár évvel megkurtította. Persze, nem New York.
New York az New York, rá soha semmit nem szabad fogni.
Pontosan egy hónapja is ilyen mokány, idegesítő, sűrű eső borított párafátylat a városra, amilyennel vallatni is lehet akár.
De rám nem kíváncsi senki. Még annyira se, hogy vallasson. :))
Amit tudni akarnak rólam, azt már úgyis tudják.
New York, 2009 július 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.