Ez csak egy bulvárlevél (a Queensbulvárról)

Kérdeztétek azt is, mi hír még a városban azon kívül. Mondom, né, tényleg hogy semmi pletykát nem mondtam mostanság, pedig jártomban keltemben annyi minden van, hogy nem győzöm megjegyezni. (És nem is jegyzem, mert rohamosan hülyülök)

A minap felkaptam a fejem, mert szóltak, hogy a városban lesz Obama. Nem a titkosszolgálatok jelentették be nekem, hanem az újságban olvastam, és hirtelen eszembejutott, hogy amikor amerikai elnök utazott Romániába, a fél ország légtere le lett zárva, és bizonyos ideig a mobilszolgáltatásokat is leállították. A bukaresti felhajtásról nem is beszélve. Elgondoltam, milyen lenne egy ilyen buzgó városlezárás New Yorkban. Bam viszont csepp felfordulást sem okozott az Almában. A Wall Streeten volt dolga, és amikor a bankárokat kiosztotta, élénk társalgások közepette ex-riválisa férjével és korábbi elődjével, Billy Clintonnal együtt átsasszéztak egy étterembe. Valami flancos világláncra tetszen gondolni? ... Óh, uttyanmár... Ezek nem peszedisták! Az ex és jelenlegi elnök Il Mulino hangulatos kis olasz éttermébe sétált be a személyzet nem kis megrökönyödésére. Útközben szinte találkoztak azzal a meglehetősen akartos úrral, nevezzük csak Mr Jones-nak, akit épp aznap reggel rúgtak ki állásából, és hazafelé baktatva a Downtown utcácskáin, ha már szembement az elnökével, úgy gondolta, érdemes megkérdezni, nem tudna-e valami munkát szerezni neki - mert ugye, ilyen válságos időkben az ember minden ismerősét megkérdi több fül többet hall alapon. Így Jones is a Wall Streetről kikanyarodó Obamában látta egyik potenciális ötletadóját. Mást se ismer ezen a környéken.Valami marcona manuszok azonban nem hagyták a hirtelen szárba szökött tervet becsületesen véghezvinni, Jones viszont volt annyira leleményes, hogy a kérdést fennhangon eljuttatta a címzetthez, aki pedig volt olyan kedves, és intett is az egyik marconának, hogy intézkedjen. S hogy Jones dolgozik-e, nem tudom, de mindenesetre, irígyeltem, mert én nem lehettem ott, hogy valami állásügyben bekiabáljak a marcona mögé. Ha jól emlékszem, épp a hivatalban álltam sorba valamiért. Nagy itt a bürokrácia, valami rettenetes!...Meg tejet is kellett vennem.

De nem csak a két úriember lepte meg az olasz vendéglősöket, hanem a mostanában mind gyakrabban New Yorkban sertepertélő Madonna is. Nemrég a hazai sajtó még javában osztotta és elemezte a cigánykérdést a bukaresti Madonna koncert kapcsán, míg amaz már egy korábbi levelemben emlegetett divathéten a Bryant Parkban üddögélt - ahová milyen nagyon szerettem szép időben kijárni veletek netezni a légből kapott világhálón! Nem együtt voltunk ott, sőt, azt hiszem, Madge nem különösebben óhajtott a meglehtősen szétcsúszott Mickey Rourke-kal sem vegyíteni, Lady Gaga jelenléte pedig kifejezetten nem érdekelte. Csak ült, és élvezte a simogató New York-i őszt. Tegnapelőtt meg David Letterman műsorába kapott meghívást, hogy mindenféle kolontosságokról cseréljenek eszmét, többek közt arról, hányadán is áll épp a pasikkal, hogy aztán kimondja: "Hamarabb fog elütni egy vonat, semmint újra férjhez menjek!". Ezt követően keveredtek Angelo pizzériájába egy sajtmentes pizzaszeletre a stúdióból kilépve a Broadwayre. Kedves ember Letterman, és roppant előzékenyen sietett mindenkinek bemutatni a vendégét: " Ő Madonna..."

Mint kiderült, az 51 éves popdíva ugyan hideglelést kap a házasságtól - tegyük hozzá: egyelőre - viszont nyitott egy hosszantartó szerelemre. Hogy ez Jézusnak mennyire jó hír nem tudom, hisz Madonna az anyja lehetne. Már Jézusnak... Nyilván nem hézagos bibliai ismereteimmel traktállak Benneteket, hanem csak arról a 22 éves ifjúról beszélek, aki mostanság jogosan büszkén vallhatja magát a hölgy latinloverjének, és aki csücskös orrú cipőjében kísérte el sziporkázó barátnőjét az egyik Broadway színházba is, ahol egy (számomra) ismeretlen szerző (számomra) ismeretlen darabjában Hugh Jackman játszik a Bonddá avanzsált, ezúttal parasztbajszos Daniel Craiggel. (Azt mondják, látták Jackmant Manhattanben mezítláb kóricálni - hogy egyeseknek mi nem jut eszébe, most mondjátok meg! Nekem meg kóricálhatott volna, mert úgyse ismertem volna meg, most ez a szakadt stílus amúgyis divat.)

A kritika nem sok jót írt róluk, de rosszat sem. És talán ez a lagymatag fogadtatás a legrosszabb - még egy Broadway előadás esetében is. Nem úgy, mint a Hamlet. Mert a dán királyfi igencsak ott van a reflektorfényben, amióta sikerült ideszerződtetni erre a produkcióra Jude Law-t, akit estéről estére egész rajongói hadsereg üldöz néhány utcasaroknyit, de legalábbis az első autogramig vagy kézfogásig.

Szemmel láthatóan nehezére esik ennek a jóembernek is egy 4 órás előadás után még ezzel is megbirkózni.De már látom a tekintetén, hogy előbb-utóbb valaki nagyon de nagyon szájba lesz vágva, ha elborul az Alfie agya.

Rob Thomast pedig, a Matchbox Twenty énekesét senki sehova nem kergette, önszántából ugrott el ide Flushingba, a szomszédságunkba, ahol nemrég terroristát is fogtak (milyen környéken lakom, mit szólsz!), aki levegőbe akarta szeptember 11. tiszteletére röptetni a New York-i metróhálózatot méghozzá illatszerboltokban összeharácsolt körömlakklemosó és egyéb kencék felhasználásával. S persze egy kommentátor máris megírta: mától egy egyszerű szépészeti bevásárlás sem lesz ugyanolyan, mint régen volt Amerikában...

Rob azonban békés ember, és semmi köze a robbantásokhoz, sokkal inkább a Tenis Open miatt sietett ide, meg énekelni is cseppet. Emlékszem, hogy mekkora balhé volt, amikor a Thomas család meghitt életét a házvezető trampli azzal bolygatta meg, hogy telekürtölte a sajtót: felesége rajtakapta az énekest Tom Cruise-szal az ágyban. Na aztán!...

Igaz, a feleség erről nem nyilatkozott, Rob is csak annyit tett hozzá, hogy ha pasik jönnének számításba, akkor sem Cruise-nál kezdené. Hogy aztán az ízlése merre változott pontosan, nem tudom. De amikor itt járt az új lemezét promoválni New Yorkban, egyúttal a dalszerzők díját is átvette egy bulin, ahol állítólag megnyalta Jason Mrazt. Na, de hogy mi az igaz, én nem tudhatom, mert akkor épp a TB-kártyámmal voltam elfoglalva, azt intéztem ebben a lehetetlen nagy bürokráciában. És szerintem Bon Jovi se fog erről beszélni, pedig ő is ott volt, miután valami nagyfranc telket megvásárolt magának New Jerseyben, beugrott valami díjat, ejszen, neki is adjanak. És milyen fiatalnak tűnik szmokingban!

Szóval van itt pletyka, kedveseim. Hozzák-viszik a szót. De állandóan.

És akkor még Justin Timberlake szakításáról Jessica Biellel említést se tettünk...

Mi van itt!....

Art

New York, 2009. október 2.