Holmes és Watson különös románca

Kedveseim!

Próbálok megválaszolni minden felmerült kérdést az itteni dolgokkal kapcsolatban - és miközben ennek vagy annak utánajárok, én is gazdagabb leszek egy-egy új élménnyel.

Nemrég fogalmaztam meg egyik drága levelezőpartneremnek, mintegy "NYC-poetica" gyanánt, hogy írásaimban és fotóimban nem a metropoliszi New Yorkot akarom elsősorban megmutatni, hanem a mi kis mindennapi Nyújorkunkról adni közelképet, a helyről, ahol élnünk kell nap, mint nap, s az emberekről, akik körülvesznek. A többi a túrista könyvekben amúgy is benne van, kimerítőbben - és helyenként messzemenő pontatlansággal. És amikor látom a JFK-ről Manhattan felé metrózókat kétségbeesetten hajtogatva az otthon drágán vett NYC-útikönyv néhány évvel ezelőtti kiadásának szabvéjtérképét, minden lehetséges irányba megforgatva azt, aztán fel-felkapva tekintetüket a szerelvényen kifüggesztettre, míg harmadik társuk az elektronikus kijelzőt próbálja egyeztetni a jahúú- vagy guglimapról kinyomtatott előzetes útvonaltervükkel, akkor kedvem lenne mind a szívemre ölelni őket, és adni mindegyiknek egy-egy, amúgy teljesen igyen kapható friss metrótérképet, és hamar hozzátenném azt is, hogy felejtsék is el, mert hétvégén egyik metró sem ott jár vagy úgy, ahol írja...

Néha persze, a mindennapi Nyújorkunkon túl, így is érkeznek ilyen kérdések, hogy milyen színű ma az Empire State tornya, láttam-e a legújabb Apple cuccot, milyen zenék mennek az itteni rádiókban, tudom-e, hol lakik Woody Allen, megnéztem-e ezt és azt a bemutatót és valamilyen hírességekkel futottam-e össze.

Most például engem az villanyozott fel, hogy híres nyomozók vannak a városban. Miss Marple vagy Sherlock Holmes és Dr Watson mind itt sündörög. És mondhatnánk, hogy rá is fér a városunkra, mert sajnos, a közbiztonság elég sok kívánnivalót hagy maga után...

Múltkor is a metrón két fickó nem értett egyet az ülőhelyeket illetően, és az egyikük nyakonszúrta a másikat. Nyilván, első reakció a vészfék volt. Ami azt jelentette, hogy valahol az ötvenharmadik utca alatt hat emelet mélységben megállt a szerelvény. Harminc ember, egy vérző halott és egy hidegvérű gyilkos ott üddögéltek a kocsiban, bár szerintem így is voltak olyanok, akik ettek tovább zavartalanul. Szóval fék, csend. Se ki, se be. Amíg a rendőrök meg nem érkeztek. Aztán vitát indítottak minden fórumon a procedúra helyességéről, és a polgármester nyájasan elmondta, hogy szerinte jó ez így, mert így csak harminc másik ember volt veszélyben, de ha kinyitják a kocsik ajtaját, egy gyilkos szabadon lófrálhatna most a városban... Pedig amaz csak egy széken kapott össze a későbbi áldozatával, nem hiszem, hogy hosszabb távon sorozatgyilkosságokra lett volna berendezkedve.

...De ez már mindegy is, és Miss Marple sem emiatt van itt, hanem Angela Lansburry a "Kis éji zene" a Broadway-n való újbóli bemutatására érkezett a városba, Zeta-Jones partenerként. A nyolcvannnégy éves színésznő nagymamás bájjal és a kiveszőben lévő "nagyöregekre" jellemző kisugárzással tér vissza mintegy huszonöt év után a Broadway-re zenés produkcióban. Ő tehát nem nyomoz.

Csütörtök este meg, amikor az Upper West Side-on éppen egy egész családot nyírt ki valami ámokfutó, néhány utcával odébb felbukkant a legfrissebb Holmes és Watson. De Robert Downey Jr (továbbiakban csak RDJ) és Jude Law csak Guy Ritchie frissen elkészült mozijának főszereplőiként cidriztek a vörös szőnyegen.Ők se nyomozni siettek oda, hanem a film zártkörű elővetítésére. Madonna nem jött el, de Roccót elengedte az apja filmjének premierjére. Ritchie pedig büszkén vonult fel a kissráccal, miközben a kirekesztettek leginkább a filmről igyekeztek minél többet előjáróban megtudakolni.

- Szexis kémia alakult ki köztünk Jude-dal - szögezte le RDJ, miután a filmben futó érzelmi szálakról esett szó. - Ha van helyzetkomikum, akkor ezt fogalmazzuk helyzet-homoszexualitásnak.- folytatta és kifejtette, hogy a film lényegében Holmes és Watson bizarr és különös vonzalmát leplezi le, és ha Rachel McAdams, a film legcsinosabbnak kikiáltott női főszereplője is felmerülne valakiben, akkor pontosít is az új Holmes:

- Vele is van valami, de nem az igazi.

A kolontos ügynökét is szóba hozta, akivel még a szerep elvállalása előtt látogattak el Jude ideiglenes New York-i otthonába, a Village-ben található Novare nevű metodista templomban kialakított lusxuslakásba, ahol az excentrikus pasi a Hamlet Broadway-n futó sorozata idejére húzódott meg csendesen a New York University diákjainak legnagyobb örömére, akik minden reggel tanórák helyett a tornácon tréningező színészt bámulták az ablakokban lógva. Sok látnivaló nincs rajta - nem csak mert csontsovány - hanem mert szemébe húzott kötöttsapkáján és jócskán elnyúlt mackónadrágján túl nem sok látszik az emberből, ha fekvőtámaszozik. No, de hát öt éve mind újabb és újabb tinik fedezik fel maguknak Alfie-t, és rajongják be a színészt, ha épp Alfie városában jár-kel, csinálhat Jude jobbnál jobb filmeket, akkor is csak Alfie marad ő nekik. Ezt hittük legalábbis, mígnem minap a Hamlet szóra nyíltszíni taps csendült fel a tévéstúdióban, és David Letterman gyorsan meg is jegyezte a székben feszengő színész felé, hogy Hamlet még nem váltott ki eddig tapsot ebben a műsorban...

Szóval az ügynökével érkezett a Novare-be RDJ a filmről tapogatózni az akkor még csak kiszemelt kollégával:

- Jude a tőle megszokott elbűvölő, iszonyatdrága alulöltözöttségében jött le elém a hallba, és az ügynököm, akibe semmi modor nem szorult, felsikoltott: "jajj, itt van Ő!" ... - meséli cinikusan Holmes, és hozzáteszi, hogy abban a pillanatban el is dőlt a film sorsa, mert szerelem volt első látásra.

Én nem bánom, ő dolguk, csak Sienna rossznéven ne vegye. Ő is a Broadway-n játszik épp (vagy kétszer is összefutottunk az utóbbi időben - de egyikszer sem ismertem meg...) és a buzgón leskelődő egyetemisták szerint nem is igaz, hogy a metodista templombéli lakásban nagyszabású orgiák lennének, amint arról a bulvársajtó tudni vélt, mert Sienna Miller felmelegítette exével a töltöttkáposztát és behurcolkodott a Novare-be. Lehet, emiatt döntött amaz meg úgy, hogy visszarepül Londonba még a film hivatalos premierje előtt.

Hát, ilyen kusza dolgokkal vagyunk el a városunkban, és akkor még annyi mindenről nem beszéltünk még... Itt van például ez az irgalmatlan nagy havazás.

De hallom, odahaza is ez van. Úgyhogy arról most nem írok semmit.

Csókollak benneteket!

Art

New York, 2009. december 20.